Sokszínű, változatos, szerethető – ez mind elmondható a kékfrankosról, Magyarország legelterjedtebb kékszőlő fajtájáról, amit jelenleg mintegy 7600 hektáron termesztenek. Számos borvidékünkön készítenek belőle önálló borokat, de az Egri és Szekszárdi Bikavéreknek is meghatározó összetevője.
Szőlészetileg és borászatilag egyaránt megbízható.
Igazi Jolly Joker: készíthető belőle üde rozé, siller és testesebb vörösbor, mindennapi fogyasztásra szánt és ünnepi bor egyaránt.
Önállóan palackozva és házasításokban is kedvelt. Bora karakteres, intenzív ízvilágú, zamatos, gyümölcsös (jellemzően meggyes ízjeggyel), fűszeres, közepes tanninnal, jó savakkal. Elegáns, hosszan érlelhető.
Nem csak Magyarországon, de a környékbeli országokban is találkozhatunk a fajtával: Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Csehországban, Szlovákiában. Ha a poharunkba Blaufränkisch, Limberger, Franconia, Frankovka vagy Moravka kerül, akkor tudhatjuk: a mi kékfrankosunk valamelyik határon túli változatát kaptuk.
A klimatikus viszonyok szinte bármelyik borvidékünkön alkalmasak a termesztésére, hazánkban mégis Sopront tartják a Kékfrankos fővárosának, itt több, mint 1100 hektár van a szőlőfajtából.
A kékfrankos elnevezéséről szóló legenda szerint a Napóleon seregében szolgáló katonáknak a soproni gazdák az étékesebb, kék színű francia papírpénzért mérték a boraikat, a fehér színű, háborús papírpénzt nem fogadták el fizetségül. A történet valóságtartalma viszont erősen megkérdőjelezhető, hiszen abban az időben a Soproni borvidéken a fehérborok voltak elterjedtek, vörösborokat jellemzően a filoxéra vész után, a XIX. század második felében kezdtek el készíteni.
Szent Donát Birtok és a Nádor Wines top kékfrankos válogatásait kóstolhatjuk a borászokkal közösen.
