Kézdy Dániel – az I. Borpárbaj győztese

Összes mutatása
(websize) DSC_0042
Nemrég ért véget a Kóstolom Borbár nagysikerű Borpárbaja, és már ki van hirdetve a második forduló első elődöntője. Az első fordulót Kézdy Dániel, azaz Mr Furmint nyerte. Vele beszélgettünk a szakmai múltjáról és a Borpárbajról.
– A neveddel sok borkedvelő találkozott már különböző boros rendezvények kapcsán, de azt talán kevesebben tudják, hogy hogyan keveredtél a szakmába. Mesélj nekünk erről! 
– A borhoz annyiban volt családi kötődésem, hogy a szüleimnek volt egy nagy bortartója, amiben többnyire az akkori menő villányiak, Polgár, Bock, Gere, Malatinszky borai voltak. A családi ebédeken és ünnepeken elsősorban villányi borokat nyitottak, néha egy-egy aszút, tehát gyerekkoromtól láttam, hogy a minőségi borfogyasztás a gasztronómia része. Később a Vendéglátipari főiskolára jártam Szálloda-Vendéglátó szakra, és ott két nagyobb behatás is ért. Egyrészt az egyik barátoméknak volt egy igényes kocsmájuk, amit ma talán borbárnak neveznénk, a Kolosy téri András pince, aminek az üzemeltetését átvettük egy másik barátommal. Ezzel párhuzamosan dr Csizmadia András, aki jogra tanított a főiskolán, akkor indította el a Bor Scholát, én az első évfolyamra jártam, és ott is nagyon sokat tanultam, és nagyon megszerettem ezt a világot. A tanár úr közvetítésével keveredtem a Várban a Borfesztiválon az Árvay standra, akiknél éveken keresztül kóstoltattam több boros rendezvényen – a Tokaj kötődésem meg tulajdonképpen innen indul.
Ezek hatására már a főiskola alatt elvégeztem az itthon lévő különböző boros tanfolyamokat, például pohárnok képzésre jártam a Magyar Borok Házába, meg a Sommelier Szövetség tanfolyamaira, illetve a T Nagy Tamáséknak sajttanfolyamára. Akkor WSET képzés még nem volt Magyarországon, így annak a közép- és felsőfokát a kétezres évek elején Londonban végeztem Árvay Angelikával, Gere Andival, Bálint Lacival.
A főiskola vége felé pedig megismerkedtem Harangozó Tamással, aki a Francia Borok Házának volt a tulajdonosa, ami szintén egy legendás borboltnak számított, mert akkor még nagyon gyerekcipőben járt a champagne őrület itthon, de ő már Pol Rogert és hasonló komoly champagne-okat forgalmazott. A főiskola után itt kezdtem főállásban dolgozni.
– Korábban is a vendéglátós pályára készültél, így kerültél a főiskolára? 
– Egyáltalán nem, egy véletlen kapcsán keveredtem oda. A Közgázról lemaradtam a felvételin, itt meg pont indult egy Vendéglátó-Idegenforgalmi menedzser OKJ-s képzés, gondoltam, ide járok egy fél évet, aztán újra felvételizek a Közgázra. Ezalatt a fél év alatt viszont annyira megtetszett az egész vendéglátás, hogy itt ragadtam, bár korábban egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyesmivel fogok foglalkozni. Eleinte még talán a szállodás vonal jobban foglalkoztatott, de mire megszereztem a diplomát, egyértelművé vált, hogy a boros vonalon maradok. Sok barátságot köszönhetek ennek a területnek, amivel lassan már húsz éve foglalkozom, és Tokajjal is már nagyjából 15 éve. Ez körülbelül egybe esik a Vinoport indításával, ahol az elejétől kezdve határozottan nyitottam Tokaj felé. A Vinoportot 2006-ban találtam ki és alapítottam, ez volt az első szakmai boros oldal – akkor még az egész internetes világ gyerekcipőben járt, a Művelt Alkoholista blog indult kb velünk egyidőben, de más boros platform nem nagyon volt. A Vinoporttal az elejétől elég sok rendezvény szervezésébe is belefolytunk, így amikor 2010-ben elindítottam a Furmint Februárt, annak ennyi rendezvényes előzménye már volt.
A boros pályám elején nagyobb kitekintést kaptam a külföldi borokra a Francia Borok Házában eltöltött évek miatt, és nagyon fiatalon eljutottam a Vinexpora, a Vinitalyra. Ezen kívül dolgoztam fél évet Németországban gasztronómiában, meg Kanadában egy bio farmon, így sokmindent láttam külföldön gasztro vonalon, de ez egyre inkább a magyar borok irányába terelt.
Azt gondolom, hogy folyamatosan figyelni kell a külföldi boros piacot, bár én a magyar borokkal szeretnék dolgozi, azokért küzdök, de ahhoz, hogy el tudjuk helyezni a boros palettán, tudnunk és látnunk kell, hogy mi történik a nemzetközi borvilágban.
– Ismert nálad egy nagyon erős Tokaj vonal, és egy egyre erősebb Mátra vonal – mit érdemes még tudni a boros preferenciáidról? Mit képviseltél a borpárbajon? Mi fontos neked a boroknál, és miért pont az? 
– Ezeken kívül még talán a balatoni borok, amik nagyon fontosak nekem, az egész Balatoni borrégió, Somlóval együtt. Gyakorlatilag a budakalászi Kálvária pince szortimentje is nagyrészt így épül fel, és a borok, amiket a párbajra vittem, 80-90%-ban ebből a szortimentből kerültek ki, mert nagyon hiszek ezekben a borokban.
Ezek többnyire hazai fajták kis- és közepes pincéktől, és olyan jó ár-érték arányú borok, amikre jellemző a gyümölcsösség és az elegancia, de nagyon fontos az is, hogy hibamentesek legyenek.
Nagy divat most a natúr, bio, organikus bor, amit én is fontosnak tartok, kóstolom meg figyelek rájuk, de nekem a fő kérdés, hogy hibamentes legyen egy bor, tehát ha az illatában vagy az ízében valami nincs rendben, akkor azt én nem tudom elfogadni, ha erre az irányvonalra fogják a borászok, és szerintem a fogyasztók sem fogadják el.
– A Borpárbajon van olyan, akit nagyon erős ellenfélnek éreztél? Vagy te csak képviselted a saját boraidat, ezekre figyeltél, és nem az ellenfélre? 
– Abszolút figyeltem az ellenfelekre. Nyilvánvalóan ez egy játék, de szerintem kimondottan nehéz ellenfelek is voltak. Például Fiáth Attilát említeném. Persze, tudom, hogy bizonyos szempontból könnyű helyzetben voltam, mert nem kellett egy cég borait képviselnem, mint néhány párbaj társamnak, de azzal, hogy nem vittem külföldi borokat, szerintem nehéz helyzetbe is hoztam magam. A külföldi borok előtt kinyílt a magyar piac, és nagyon sok nagyon jó ár-érték arányú külföldi bor kapható itthon. Attila például nagyon jól ismeri a külföldi választékot, kapcsolatban áll sok külföldi borokat forgalmazó kereskedővel, így könnyen összerakhat egy erős borsort. Ez ellen vinni magyar borokat ezért nehézséget is jelenthet, és a végeredménynél ez meg is mutatkozott, szoros volt a verseny. Tehát ha a meccseket és a pontozást nézzük, Attilával volt a legszorosabb a mérkőzés.
– Mi a véleményed a borpárbajról? Te az első pillanattól részese voltál ennek, hiszen az első negyeddöntő egyik párbajozója is te voltál. 
– Nagyon jó dolognak tartom! Úgy látom, hogy szakmán belül sok helyre eljutott, és ez azt is mutatja, hogy sokmindenkinek el kellene gondolkodnia, hogy mennyire kevés az újdonság, az ilyen új dolog a hazai borvilágban. Vannak a jól bevált, 10-20-30 éve menő dolgok, amik vagy jók, vagy nem jók, de sokan beragadtak ezekbe, mert végülis működnek. Közben meg
azt veszem észre, hogy az emberek vevők az újdonságokra. Ennek a játéknak a híre például nagyon sok helyre eljutott, mert persze a borbár befogadó képessége miatt nem olyan sok ember tudott személyesen részt venni rajta, de sokan olvastak róla, meg sokan látták, hogy milyen borokat vittek a versenyzők.
Engem utána sokan kerestek azzal, hogy miért ezt vagy azt vittem, meglepett ez a nagy érdeklődés. Ez viszont mindenképpen a szervezők érdeme, illetve a játékmesteré, Humayer Dávidé. Persze az is benne van, hogy a szakmából nagy neveket sikerült megnyerni a játékra, de kellett ez az erős újdonság tartalom is, hogy egy olyan extra dolgot sikerült mutatni a borok iránt érdeklődő közönségnek, amire felfigyeltek. Örülök, hogy a részese lehettem.
(websize) DSC_0137
(websize) DSC_0048
(websize) DSC_0125