Nagyon várjuk már, hogy újra a borbár vendégeinek ajánlhassuk a jobbnál jobb borokat, és mesélhessünk a kedvenc borvidékeinkről, de amíg ezt nem tehetjük meg, addig is folyamatosan bővítjük az ismereteinket online oktatások, beszélgetések segítségével. Néhány napja egy ilyen beszélgetésbe becsatlakozott a szekszárdi Sebestyén Pincészetből Csilla és Csabi, akiknek ezúton is köszönjük, hogy meséltek magukról, a borvidékről, és arról is, hogy hogyan érintette őket ez a jelenlegi helyzet. Ennek az érdekes beszélgetésnek a részleteit megosztjuk veletek is – ha tehetitek, nyissatok mellé egy Sebestyén bort, de legalábbis egy jó szekszárdit!
(Ha lemaradtatok róla, az első részt olvassátok el itt )
Nagyon érdekelt bennünket, hogy milyen újdonságok vannak a Sebestyén Pincénél. A legfrissebb, amivel mostantól ti is találkozhattok, az az alap borcsalád új „ruhája”. Amíg nem ismerünk és keresünk tudatosan egy bort, addig az első benyomást a címke kapcsán alkotjuk róla.
Az új, letisztult címkevilág egységes és figyelemfelkeltő egyben.
A cserszegi fűszeresen virágot, a rosén a jövőben egy festő palettát keressetek majd. Az Indigó névre keresztelt zweigelt a tintához hasonlító színéről lett elnevezve, így nem volt kérdés, hogy a címkéjére egy tintapaca kerül. Sebestyénék egyik kedvenc szőlőfajtája a kadarka, ennek szimbóluma egy szőlőlevél lett. A bikavér jelképe két kavics, amik egymáson egyensúlyoznak, ezzel egyrészt a házasításban lévő fajták közötti egyensúlyt, harmóniát szeretnék hangsúlyozni, de értelmezhetjük úgy is, hogy a kavicsok Csillát és Csabit ábrázolják, hiszen személyiségükkel, munkájukkal ők is ennek az egyensúlynak a megteremtésére törekszenek. A logó is megújult: a négy csillag a testvérpárt és szüleiket szimbolizálja, és ha nagyon ráfókuszálunk, egy négylevelű lóherét láthatunk kirajzolódni. Sebestyénék nagy bánatára idén tavasszal sok boros rendezvény elmaradt, így nem volt lehetőségük közvetlenül bemutatni a megújult külsőben pompázó boraikat, de remélhetőleg hamarosan több helyen is lehet velük találkozni.
Azt talán nem mindenki tudja, hogy Sebestyén Csilla boros szakértelme nem csak a számtalan szakmai képzésnek köszönhető, de rengeteget formált a látásmódján az a 6 év, amíg Skóciában dolgozott, mint sommelier. Ennek második felét egy 2 Michelin csillagos étteremben töltötte, ahol a világ minden tájáról tartottak borokat, de a koncepció az volt, hogy kevésbé ismert borvidékekről származó, kevésbé ismert szőlőfajtákból készülő nagyon jó minőségű borokat kínáljanak. Az ínyenc vendégek pedig imádták ezeket a különlegességeket, feljegyezték maguknak a fajták nevét, utána néztek a kis borvidékeknek. Csilla itt látta, hogy nekik is így lehet esélyük a nemzetközi piacon megjelenni, ha helyi fajtákat mutatnak meg az arra fogékony borszerető közönségnek. Amikor hazajött, egyrészt alapított egy kis céget, amivel azóta is külföldi fine dining és Michelin csillagos éttermek sommelier-inek, borkereskedőknek mutatja be a magyar kékfrankost, kadarkát, bikavért, ezerjót, furmintot, juhfarkot és aszút. Borokat kóstoltat, mesél a borvidékeinkről, így ezek a boros szakemberek olyan helyi borokat és történeteket ismernek meg, amivel különlegesebbé tehetik a borkínálatukat.
De a családi borászat életébe is változást hozott azzal, hogy még inkább a dűlőszelektált bikavérekre irányította a figyelmet.
A Szekszárdi borvidéken a Sebestyén testvérpár ennek a zászlóvivője, ugyan készítenek egy alap bikavért is, de a jövőben minél inkább a dűlős borokra koncentrálnak. Az elmúlt tíz évben már tudatosan úgy telepítették a szőlőket is, hogy dűlős bikavérek készülhessenek belőlük. Iván-völgy, Görögszó, Porkoláb-völgy – a jól csengő nevek egy-egy dűlőt takarnak, az innen származó bikavérek kizárólag ezekről a területekről származó szőlőkből készülnek, így az évjáratok mellett a talaj összetétele és a dűlők fekvése is befolyásolja a borok ízvilágát. Érdekes ezeket összehasonlítani, ajánljuk mindenkinek! A legjobb persze Szekszárdon, a pincében kóstolni, de szerencsére számos étterem, borbár kínálatában is megtalálhatjuk ezeket a bikavéreket.
Szöveg: Szabó Hajnalka
Fotók: Sebestyén Pincészet
