Egy őszinte vallomás következik pinot témában. Elegancia, gyümölcsösség, finom szerkezet és végtelen strukturáltság, mélység, amennyiben olyan az alapanyag, a termőterület és a stílus. Nyilván Burgundiában kell keresni a világ legjobb tételeit, szinte megfizethetetlen áron, de ha az ember kicsit körbenéz, lehet azért korrekt pinot-kat is csipegetni a “piacon” korrekt ár-érték arányban.
8000 Ft –15000 Ft között már szép tételeket lehet fogni nemzetközi pályán is. Ellenben sajnos az a tapasztalat, hogy borbár szinten ennél drágábbakat poharazva nehéz eladni, tehát nekünk a fő feladatunk, hogy ebben a kategóriában találjunk nagyon jó tételeket. Hazai vizeken nehéz igazán jó pinot kóstolni, talán az Etyeki Kúria, St. Andrea, Villa Tolnay, Szijjártó Előd, Sauska és még pár termelőtől tudtam jókat vásárolni az elmúlt években. A “cool climet”, hosszabb vegetációs időszak, tökéletesen egészséges alapanyag, megfelelő érettséggel, jó savakkal, moderált alkohol, pincében mérsékelt hordóhasználat és hosszabb érlelés a kulcsszavak számunkra. Innentől lesz érdekes a pinot és leginkább stabilan ezek a kifejezések Burgundiában köszönnek vissza, de nyilván, ha jól körbenézünk, máshol is figyelemreméltó tételekre lehet bukkani. Chile hűvösebb völgyei, Új-Zéland vadregényes területei, Kalifornia borvidékei, a hűvösebb Oregon és hazánkban is még fel-felbukkannak izgalmasabb tételek. Szóval a vallomás része következik és jöhet is a leírás technikai része, ami igazából a hazai borszakma könyörtelen gyomrosa, főleg ha elkötelezettnek vallom magam a magyar borok iránt. Pinot nélkül nem létezik számomra borvilág, mindennek a közepe és alapja, mert megmutatja számunkra az igazi egyensúlyt borban és lélekben is. Hogyan lehet az illat, íz és utóíz egy olyan történet, ami egy kortyban többet mesél el borról (és akár magunkról is) az igazán értők számára, mint a háború és béke oda-vissza. A pinot-hoz hasonlítjuk a borról alkotott elegancia és egyensúly képét és minden egyes vörösbor legbelül pinot akar lenni, még a kigyúrt nagy vörösek is legbelül vágynak a kifinomultságra, eleganciára és intelligenciára, de ez ugye nem adatik meg mindenkinek. Így van ez a hazai borágazattal is, minden borvidék kicsit Burgundia akar lenni (vagy legalábbis Burgundia ismertsége és tehetsége), de ettől olya távol vagyunk, hogy szinte elérhetetlennek tűnik, egyre inkább. Nyílván a nehezebb vörösborok készítői inkább a Bordeaux felé kacsintgatnak, de Burgundia a szakma és borkedvelők számára is a csúcs, ha pinot-ról beszélünk, szerintem.
Nézzük ez a tétel miért is izgalmas számunkra:
„Az 1859-ben alapított Louis Jadot pincészet egyike a legismertebb és talán a legelismertebb burgundi birtokoknak. A tehetséges, fiatal főborász, Frédéric Barnier irányításával közel 120 féle bor készül 528 hektárról. Ez az elképesztő szortiment már maga is magasfokú precizitást feltételez, nem beszélve arról, hogy mindegyik bor minősége és eleganciája az egekbe emeli a birtok reputációját. A Jadot tételei London, New York, Párizs vagy éppen Tokyo legjobb, nem ritkán Michelin csillagos étteremeinek borlapjain is megtalálhatók. Jelmondata: „nincs kompromisszum a minőség felett”.
Technológiában olyan igen költséges, de innovatív és nagyon hatékony fogásokat követnek, mint pl. a ”replis” (répli), aminek lényege, hogy a kevésbé neves területek boraihoz is kisebb-nagyobb mértékben magasabb minőségi kategóriájú tételeket házasítanak, mellyel az alacsonyabb minőségi kategóriában is harmóniát, egyensúlyt és eleganciát érnek el. Vagy pl. a mai napig nyitott fakádas erjesztést alkalmaznak a vörösborok esetében, a fehérboroknál pedig a fahordós fermentálás (is) a szokásos. Emellett pedig saját pincéjükből szelektált vadélesztőkkel dolgoznak, ezzel is elősegítve az évtizedek (vagy évszázadok?) alatt kialakult szőlőfajta-terroir-ember egységét azzal, hogy a lehető legkisebb mértékben nyúljanak bele emberként a természet folyamataiba. Természetesen a kisebb területekről, dűlőről készült borokat is elkülönítve kezelik, illetve igyekeznek a minimálisra csökkenteni az új és a használt tölgyfahordók használatát ahhoz, hogy minél többet mutathassanak meg a terroirból és az ott termett gyümölcsből. Hordóikat saját erdeikben termett fákból, saját kádárüzemükben készítik. A pincészet jelenleg annak az amerikai importőrnek a tulajdonában van, akivel az 1940-es évektől kezdve együtt dolgoznak.
Borleírás:
Jouis Jadot Bourgogne Cote D’Or
E kategória keretében az alapanyag (Pinot noir) a borvidékről (Cotes de Nuits + Cotes de Beaune = Cote d’ Or) bárhonnan jöhet, nincs erősebb területi kötöttség. A bor elsősorban a Pinot gyümölcsösebb arcát mutatja be cseresznyével és a kékbogyós gyümölcsökkel, savai lendületesek, de lekerekítettek, tanninjai puhák, a korty lédús, elegáns, olykor minerális felütések jelennek meg. Kézi szüret, valamint 3 hetes, acéltartályos maceráció után a bor fele részben másod és harmadtöltésű fahordóba került és ott 18 hónapig érlelődött. A szokásosnál hűvösebben, 14-16 C-on ajánljuk szervírozni. Ajánljuk sült lazachoz, grillezett csirkéhez, bárányhoz, steakhez, esetleg tatárhoz és természetesen érlelt félkemény, vagy akár lágy sajtokhoz. A bor illetve az évjárat külön érdekessége hogy rendhagyó címkét kapott ami a borászat 160 éves fennállása óta nem igazán volt bevett szokás. A címkét a londoni Central Saint Martins művészeti és design iskola végzős diákjai tervezték. “A terroir meséje” munkacímre hallgató projekt bemutatja a Central Saint Martins fiatal grafikusainak képzelőerejét és kreativitását miközben a Louis Jadot eszméivel és elkötelezett borrajongóival is rezonál. A címkén megjelenik a borászat számára három legfontosabb elem ami ezt a bort különlegessé teszi; Cote Dd’or talaja, a terroir és a klíma. „
/ Rein Krisztián, Borkorzó
Adatlap:
| Évjárat | 2020 |
| Szín | Vörös |
| Szőlőfajta | Pinot Noir |
| Szárazság | Száraz |
| Maradékcukor | 1,1 g/l |
| Borvidék | Burgundia (FR) |
| Dűlő | Cotes de Nuits + Cotes de Beaune = Cote d’ Or |
| Alkoholtartalom | 13 % Vol |
| Fogyasztási hőmérséklet | 16 ℃ |
