Találkoztunk a tavalyelőtti Borászok Borászával, megismertük Guden vitéz történetét, kóstoltunk teljesen különböző borokat ugyanannak a pincének ugyanabból az évjáratából, csak éppen más dűlőkből, és mindent megtudtunk Magyarország legszigorúbb eredetvédelmi rendszeréről. Bizony, ennyi minden belefér egy hétköznap estébe a Kóstolom borbárban!
Múlt héten a Csopaki Kódex borászai mutatták be boraikat, és mi 18 tétel és rengeteg információ segítségével teljesen képbe kerültünk azzal, hogy milyen magas minőségű borokat lehet készíteni a Balaton mellett. Nemigen szokás olyan borkóstolót tartani, ahol egy borvidék egyetlen kis szegletéről származó, azonos szőlőfajtából azonos stílusban készített borokat kóstoltat több borász. Talán azért, mert nemigen szokás ennyire kis területen ilyen szigorú szabályozások szerint borokat készíteni, mint a Csopaki Kódex, itt pedig, ahogy a borászok mondják „a dűlő beszél, nem a borász keze”.
A Csopaki Kódex hazánk legszigorúbb eredetvédelmi rendszere, ami a Csopak OEM termékleírást további kritériumokkal egészíti ki.
A csopaki, paloznaki, lovasi, alsóörsi, felsőörsi dűlőkről Hegyborok és Dűlős borok kerülnek palackozásra olaszrizlingből és furmintból, Csopaki Kódex borok pedig akkor kerülnek palackozásra, ha a a Kódex szigorú előírásainak is megfelelnek. Kovács Tamás, a Szent Donát Birtok tulajdonosa, és egyben a Csopaki Kódex egyik alapítótagja ezekről is mesélt, meg arról, hogy ezt a kóstolót hagyományteremtőnek szánják, reményeik szerint idővel jónéhány hasonló követi majd.
Érdeklődve vártuk, hogy mit mesélnek a dűlők, és volt itt mese bőven, hiszen a borászok 18 bort hoztak különböző évjáratokból, különböző dűlőkből, és ezeket mind végig is kóstoltuk, miközben végig hallgattuk a Csopaki Kódexhez, a területekhez, a borokhoz való viszonyukat, sztorijaikat.
A dupla területűre nőtt Kóstolom Borbár két részében folyt a Kóstoló, három borász az egyik részen, négy a másik térfélen, majd egy rövid szünet után cseréltek.
Mi először a Petrányi, a Szent Donát, a Hamvas és a Söptei pincék borait ismertük meg, második körben pedig a Homola, a Guden Kisbirtok, a Fekete és a Jásdi pincészetekét. Az este egyik kedvenc történetét pedig Jásdi Istvánnak és Fekete Zsoltnak köszönhetjük, ők meséltek Guden vitézről, a XI. században élt paloznaki nemesemberről, aki a falu környékén művelte szőlőjét, és mielőtt csatába vonult, azzal a feltétellel hagyta a szőlőt a veszprémi káptalanra, hogy ezentúl minden évben mondjanak misét a lelke üdvéért. A szőlő maradt, de az ígéret feledésbe merült, és 800 évig bizony nem tartottak Paloznakon misét Gudenért. Néhány évvel ezelőtt Fekete Zsoltnak köszönhetően újra éledt ez a hagyomány, és azóta nem csak rendszeressé váltak a Guden misék, de a környék egyik kisbirtoka is Guden vitézről lett elnevezve.
„Rétegborok ezek, nem piaci borok, erre rá kell vezetni a fogyasztókat.” – mondta Jásdi István, a borvidék talán legismertebb borásza. És valóban, a különbségeket akkor lehet leginkább érezni, ha egymás után kóstoljuk meg például Homoláéknak a Hajnóczy és a Sáfránkert dűlőből készült 2018-as borait vagy a Szent Donát Pincészet Slikkerét és a Szent Donát parcella válogatását 2017-ből. Mást mutat a Szita-hegy, mást a Nagy-Kút dűlő, de ezeket a különbségeket általában nem a kezdő borfogyasztók szokták érezni.
Ezek a borok időt kérnek, elmélyülést, odafigyelést.
Mégis arra biztatunk mindenkit, hogy kóstoljanak össze minél több csopaki bort, és fedezzék fel a különbségeket, ismerjék meg a dűlőket a borokon keresztül. Mi így tettünk, és gyakorlott borkóstolóként is meglepetés volt, mennyire más arcát mutatja ugyanaz a szőlőfajta akár csak néhány sorral távolabbi területről. Ízélményekkel, történetekkel gazdagodva telt a kóstoló, és arra a következtetésre jutottunk, hogy van létjogosultsága ennek a szabályozásnak, a jövőben is keresni fogjuk a Csopaki Kódex borait.
